Sántos
A Zselic egyik kapujának tekinthető község Kaposvár közvetlen szomszédságában, attól délre, öt kilométerre fekszik. A Kaposba igyekvő Surján-patak völgyében terül el, erdő borította, dombok övezik. Szervezetileg, természetileg a zselici tájegységhez kapcsolódik, éghajlata megegyezik annak enyhén mediterrán jelegével. A község helyzetére, életére jelentős hatással van a megyeszékhely közvetlen közelsége, mellyel közút köti össze.
Sántos nevét csak a török hódoltság utáni korszaktól kezdve emlík az oklevelekben. Egy 1703 előtti időből való összeírás szerint puszta és Festetics Pál birtoka volt. 1715-ben 7 háztartást írtak benne össze és ekkor felerészben Festetics Pál, felerészben pedig gróf Esterházy József birtoka volt és 1733-tól az újabb korig a herczeg Esterházy-féle hitbizományé volt. A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 531 lakosából 512 magyar, 16 német volt. Ebből 523 római katolikus, 5 református volt.
Az egyetlen régi középület a harangláb, amely eredetileg, a környék más kistelepüléseihez hasonlóan magában, kápolna, vagy templom nélkül épült. Ám a sántosiak templomot építtettek hozzá, melynek alapkövét Göncz Árpád, az ország akkori köztársasági elnöke a helyi elöljárókkal együtt tette le. Sántoson nyílt meg az országban az első Posta ügynökség, amely mind a mai napig üzemel. A környékbeli falvak közül elsőként itt vezették be a vezetékes földgázt.
