Mészár László cipész
Mészár László 1938-ban született. A cipész mesterséget fiatalon, édesapjától sajátította el. Elmondása szerint már nagyapja, sőt nagy valószínűséggel a dédapja is suszter volt. Először 1957-ben váltotta ki az ipart, 10 évig dolgozott édesapja mellett. Ezt követően több munkahelye is volt, de a cipész szakmát tartotta mindvégig hivatásának.
A hatvanas évek első felében még készített új cipőket és csizmákat is, ezt követően azonban az üzletekben már olcsóbban lehetett beszerezni a lábbeliket. Ettől fogva már csak javítással foglalkozik. Laci bácsi szerint ma már ez sem úgy megy, mint régen, hiszen a hazai piacot elárasztó kínai gyártmányú cipők jelentős része az anyaghasználat miatt egyáltalán nem, vagy csak nehezen javítható. A cipészkellékeket sem könnyű már beszerezni, hiszen az egykori szaküzletek nagy része már régen bezárt. Mégis, ha a falubeliek hozzáfordulnak, szívességből a mai napig megjavítja a még javítható lábbeliket. „Ez az életem, így tudok segíteni az embereknek” - mondja Laci bácsi.
Tiszadorogmai műhelyében ma is megtalálható a cipész mesterség valamennyi tradicionális szerszáma, kelléke, melyeket kérésünkre egyenként be is mutat. Büszkesége egy 1928-ban édesapja által vásárolt balkaros SINGER cipész varrógép, és egy stoppoló, amely legalább 100 éves.
Laci bácsi szívesen mesél a régi időkről: megtudtuk tőle, hogy édesapja rendkívül ügyes kezű suszter volt, és az a műhely, ahol inas éveit töltötte Miskolcon, a Déryné Színháznak is rendszeresen dolgozott. Egy alkalommal 100 pengőt adtak egy édesapja által elkészített varrott csizmáért. Viszonyítási alapként szolgál, hogy egy kaszás napi bére 1 pengő volt akkoriban.